Bálint 66 hetes. Szép kerek szám. Lassan át kéne térjek a havi számolgatásra, de egyszerűen nincs hozzá szívem. Akkor én magam is bevallanám, hogy igen a fiam már nagyfiú. Még javában tombol a hőség, hisz júniust írunk és most a nyár eleje is már nagyon meleg.
A napi étkezések nagy részét már a szilárd étel teszi ki. Bálint már nem is nagyon akar tápszert- csak vacsorára. Már a reggeli sem kell inkább kalácsot vagy mást eszik- amit mi. Naponta egyszer biztosan van kaki- tehát már ezt is rendszeresnek mondhatom. A napi két alvás már csak napi egy. Ez általában délelőtt 11-től kezdődik és változó a hossza. Van, hogy 1,5 óra, de van, hogy akár 3 is.
A héten eszünk:
- Lekváros bukta – reggeli
- Gulyásleves- ebéd
- Sült nyuszi, újkrumpli – ebéd
- Zsíros kenyér- tízórai
- Őszibarack- nasi
- Nutellás kalács – uzsonna
- Zöldborsós bébiétel – már az utolsók egyike
- Kifli- uzsonnára ilyet majszol
Anya nagy örömére a héten Bálint kimondta, hogy: Ti-ti-ti-ti- tá-tá. Mindezt magától. Mivel anyukám ének-magyar szakos tanárnő és Bálint születése előtti időktől – már a pocaknak – énekelt, nagyon örült ennek a pár számára értelmes hangnak.
A hét elején én a kiadóba megyek – mert a kiadott kutyás könyvem szerződését kell megírnom. Anyu és Bálint el is kísér. Bálint elbűvölve nézi benn a nyomdagépeket. Pedig azt hittem félni fog a nagy zajtól, de meg se kottyan neki. Csak csodálkozik és mosolyog. Egy kedves bácsi pedig lelkesen mutogatja neki a gépeket.
Majd délután meleg ide vagy oda anyuval szerettem volna elmenni a Bodies kiállításra. Én már igaz láttam pár évvel ezelőtt, de annyira tetszett, hogy anyut is megfűztem. Persze Bálint nem maradhatott otthon. Jött ő is. Babakocsiba raktam és indultunk a villamoshoz. Mikor a kiállításra értünk Bálint aludt- én ennek azért egy kicsit örültem.
A babakocsit nem vihettük be, de kaptunk egy babahordozót, ami már nagyobb súlyú babákra van. Hát teljesen elképedtem, ennyit számít a márka. Szinte nem is éreztem Bálint súlyát benne, a hátam sem fájt- pedig a régi hordozót ezért tettük már le.
A kiállítás ismét jó volt- persze kisebb, mint a múltkor. Bálint persze közben felébredt, de nagyon élvezte. Mutogatott, mindent meg akart fogni, vigyorgott. Majd már sétálni is akart, úgyhogy szaladgált a tárgyak között.
Kifelé menet egy másik kiállítás is volt a függőségekről. Én szerettem volna megnézni, mert ilyen irányú végzettségem is van- persze Bálint ekkor már annyira belelkesült, hogy csak sikongatva rohangált, hangosan kacagott. Így nem volt képem a többi nézelődőt zavarni, úgyhogy inkább eljöttünk.
A kiállítás után még egy túra volt Esztergomba is. Kicsit hazamentünk a Nagymamához.
Itt igazából én pihentem. Reggel az ébredés után Bálint kiment anyuhoz a konyhába, én pedig végre egy kicsit még aludtam. Esztergomban nagyon kicsi az ágyam- így éjjel Bálinttal ketten nem lehet rajta aludni, legalább is én nem alszom. Így reggel próbálom pótolni. A konyhában van anyu régi számítógépe, amin az én Fruzsina cicám a háttérkép. Bálintnak folyton azt kell bekapcsolni és mikor meglátja, akkor vígan kiabál, hogy „tita”.
Anyuval délelőtt tettek egy sétát a városban. A gyógyszertárban Bálint elbűvölten nézte a patika tv-t, majd elmentek a zöldségeshez, a boltba. Az alvás után pedig anyu a barátnőihez vitte fel Bálintot kis hencegésre, milyen szép az Ő unokája. Én addig pihentem.
Bár anyu egyik ismerőséhez én is felmegyek. Bálint adja magát, ahogy mindig is. Szaladgál a kertben, virágokat szagol, szendvicset eszik, és persze mosolyog.
Más napon, anyu Bálinttal a nyuszikhoz is kiment – most a nyuszijaim nincsenek itthon, egy ismerősnél vannak elszállásolva az állatkereskedésében. Anyu minden nap megy hozzájuk, almozni és futtatni. Ha itthon vagyunk mi is megyünk, az én kis nyuszikáimhoz. Bálint imád segíteni kinn. Még a nyuszik beoltásában is segített. Itt is megcsodálták mennyire nyugodt kisgyerek.
Ha itthon vagyunk anyunál, akkor Bálint később fekszik, mint szokott. Az esti vacsorát még velünk együtt eszi meg, általában azt, amit mi. Majd fürdés és ágy. Ez van, hogy 9 óra, így ilyenkor rögtön elalszik. Ezután én a héten még a Kisbaba Napló könyvén dolgozom, addig, míg én is el nem alszom.
Az itthoni legújabb felfedezése a telefon. Már a füléhez tartja és néha sikerül is visszatennie a helyére- vonalas telefon.
Sajnos gyorsan véget ért ez a pár nap. Vissza kellett menni Pestre, mert én még mindig a Mokkában dolgoztam, így hétfőn hajnalban mennem kellett.
Azért még délután már itthon rendbetettük a virágokat az erkélyen. Bálint serényen részt vett a dologban. Imádta, hogy a földben turkálhat. Persze meg is kóstolta…
The post Virágültetés, Bodies kiállítás és nagymamás kényeztetés (15. hónap) appeared first on Kisbabanapló.